Menü

 

Magyarország

DEBRECENI ALKOTÓK – Vencsellei István

alkotok_2017_12_14_00

Európa-életműdíjat kapott idén februárban Vencsellei István. A nyolcvannégy éves fotóművész – aki a Debreceni Dokumentációs Stúdió vezetőjeként ment nyugdíjba – egész pályafutását ismerték el ezzel a díjjal. Ma is aktív, szinte minden nap fényképez. Montázsai más alkotóval össze nem téveszthető képi világot tükröznek.

alkotok_2017_12_14_01

– Ön paraszti származású, szülei Fülöpön, 30 hold földön gazdálkodtak. Nem úri huncutság a földműveléshez képest a fotózás?

– Az, de a szüleim mindig arra sarkalltak, hogy ne maradjak az eke szarvánál, hanem tanuljak. Így kerültem a fülöpi általános iskolából Debrecenbe, a Piarista Gimnáziumba (jelenleg Fazekas Mihály Gimnázium – a szerk.). Kulák származásom miatt azonban a tanulmányaim idején államosított gimnáziumból kitettek, így a középiskolai tanulmányaimat a Dolgozók Gimnáziumában kellett befejeznem.

 

– Megtört az épp kezdődő pályája?

– Természetesen. Fiatal gyerek voltam még, nem tudtam, hogyan tovább. A nagyon mély lelki válságomat több montázsban is feldolgoztam. A gyógyír a fotózás volt, a szakma iránti szenvedély segített „felállni”. Sőt, a fotóművészet mellett olyannyira elköteleztem magam, hogy félbehagytam a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem – a szerk.) néprajz szakos hallgatóként folytatott felsőfokú tanulmányaimat is. Szerepet játszott a tanulmányok megszakításában, hogy mindennél jobban szerettem volna a fotóművészet eszközeivel kifejezni mindazt, amit addig megéltem.

– Hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, hiszen a földműveléstől – amint arról már beszéltünk is – elég messze van térben és időben is a fotóművészet.

– Középiskolás koromban lettem fotós, az első gépem egy kis német, amatőr fényképezőgép volt. Az első képeimet még ezzel készítettem és laborokban hívattam elő. Éreztem azonban, hogy ez így kevés lesz ahhoz, hogy igazán jó legyek, ezért később cinkográfiát, fényképészetet tanultam, majd mestervizsgát tettem. A tanulmányok alatt segédmunkásként dolgoztam, majd a Szabadság Lapnyomda nyomdai fényképésze voltam.

– Amikor Ön volt kezdő, a fényképészek még saját maguk laboráltak, gondolom Ön is. A fotózásban a képek előhívásával járó manualitás vagy maga a fénykép, a végeredmény vonzotta?

– A fotóművészetben több műfaj létezik, ezek egyike a montázs. Kezdetektől ez érdekelt, ebben tudtam legjobban kifejezni gondolataimat, érzéseimet, a világról alkotott eszmerendszeremet. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a manuális tevékenység, a képkidolgozás, hiszen a montázsalkotás során több képet kell egymásra illeszteni. A kérdésére a válasz tehát az, hogy az általam várt és már a fénykép elkészítése előtt a fejemben összeállt képi végeredmény megszületéséhez nélkülözhetetlen, hogy a fényképezés valamennyi folyamatát magam végezzem, a helyszín kiválasztásától a kép papíron történő megjelenéséig. Gondolataimat csak akkor tudom kifejezni, ha valamennyi tevékenységet magam végzem.

– A montázstechnikát autodidakta módon tanultan vagy mestereitől leste el?

– Autodidakta módon tanultam meg ezt a különleges technikát, mert mestereim – bár valóban kiválóak voltak valamennyien a szakmában – nem ebben a műfajban dolgoztak. Ők mesterfotográfusok, fényképészek voltak, a szolgáltatóiparban dolgoztak, de nem voltak művészek.

– A szolgáltatástól távol tartotta magát egész pályája során?

– Igen, mindig arra törekedtem, hogy művészi szinten tudjam kifejezni gondolataimat, ne kelljen „bérfotózást” vállalnom. Az agyamban, a lelkemben megszülető gondolatokat nem akartam alárendelni a megrendeléseknek. Így a magam uraként dolgozom immár csaknem hatvan éve.

– Miért a montázs mellett kötelezte el magát?

- Ebben a műfajban tudom legjobban kifejezni magam, ez a technika biztosítja, hogy a legjobban visszaadjam a nézőnek azt, amit érzek, amit átéltem. Van, hogy egy kép akár évekig készül a fejemben, más esetben elég egy inspiráció – utazásaim során gyakran van erre példa – és már tudom is, hogyan fog a végeredmény montázsban megjelenni. Tudni kell azonban, hogy a montázsnak nagyon sok változata van, és én sem egy témán belül dolgoztam sohasem, nagyon sok minden érdekelt, így állandóan változatosan alkothattam és alkotok a mai napig.

– Inspirációt honnan merít?

- Nagyon fontos a származásom. Sok képemen jelenik meg a paraszti világ, annak valamennyi nehézsége, szépsége. De állandó témát ad a Hortobágy, Debrecen és nagyon sok kép született annak alapján is, hogy engem, mint magánembert vagy alkotót milyen benyomások értek. Fotóztam számos művészt és tájat is.

alkotok_2017_12_14_02

– A technika az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott. Halad a korral vagy a montázstechnika ezt nem követeli meg?

- Figyelem, követem és alkalmazom is az új technológiákat. Az elmúlt évtizedekben húsz fényképezőgéppel dolgoztam, megvan és működőképes mind, de én is átálltam a digitális technikára, hiszen megértettem, hogy a korral haladni kell, mindig új dolgokat kell tanulni, hiszen ennek birtokában még tökéletesebben ki tudom fejezni gondolataimat. Ráadásul a fényképezőgépek fejlődése új technológiát is hoz, mellyel mindig szívesen ismerkedem.

- Pályája elejéről csak fekete- fehér képek állnak rendelkezésre, az utóbbi évek kiállításain azonban egyre több a színes alkotás. Megbarátkozott a színesebb világgal?

- Az újabb gépek részletgazdagabb, tökéletesebb képet adnak vissza, ezekkel pedig az én gondolataim is új erőre kaptak. Így szívesen dolgozom színes képekkel, melyek közül többen úgy tűnik, hogy nem montázsok – holott a valóságban így egyben sosem láttam azokat –, másokról pedig szinte lerí a montázstechnika, holott azok a valóságban is így voltak láthatók. Ez a játékosság nagyon érdekel az utóbbi időben. A montázstechnika módja is sokat változott újabban. Évtizedekig dolgoztam filmre, ami nagyon érzelemgazdag képi világ kifejezésére adott lehetőséget. De ez a technológia rendkívül precíz előkészületeket igényelt, nagyon át kellett gondolni már az első kattintás előtt, hogy mi mindent fogok egymásra rakni, és azok hogyan viszonyulnak a kész képen egymáshoz. A digitális technika részben könnyebb, részben nehezebb. Utóbbi esetben könnyebb és változatosabb lehet az utómunka, de a szívem csücske máig a filmes fotózás. Nagyobb az alkotó élménye a képkészítés közben, sokkal szerteágazóbb szakmai ismereteket kíván. Ez a szó hagyományos értelmében vett művészi alkotást jelent. Másrészt szebben, gazdagabban tudtam kifejezni a filmes technikával, ami nem jelenti azt, hogy a digitális képi világ szegényesebb lenne, inkább úgy fogalmazok, hogy mást jelent.

alkotok_2017_12_14_03

- Az Ön képei állandóan megújuló alkotói szemléletet, egyfajta állandó kísérletezést feltételeznek. A digitális technika alkalmazásában az élen járt vagy megvárta, amíg „kiforrja” magát a technika?

– Az első digitális gépek az amatőröknek készültek, a profi fotósok lenézték ezeket az eszközöket, idegenkedtek tőlük. Be kell vallanom, nekem is voltak ellenérzéseim. De hamar felmértem, hogy ez lesz a jövő és el kell kezdeni alkalmazni, át kell állni az új technikára. Az első digitális profi gépem Canon gyártmány volt, melyet aztán még több más követett. Hamar megszoktam, megszerettem az új technológiát, és el is sajátítottam a számítógépes képfeldolgozáshoz szükséges valamennyi ismeretet.

- A képek papíralapú megjelenítése azonban ezzel kikerült a keze alól. Korábban Ön laborált, most azonban a végső stádiumot már végzi. Nem ódzkodik ettől?

– De, nagyon idegen, furcsa érzés ez. Míg évtizedekig minden részterületen jártas voltam, a végeredmény csak tőlem függött, addig most épp a legutolsó fázis, a kép papíron történő megjelenítése más szakmai tudásán múlik. De a világ ilyen, nincs mit tenni.

– Több évtizeden keresztül tanított. Mi a legfőbb tudás, amit igyekezett átadni?

– A gépek biztos tudású kezelése nélkülözhetetlen, szakmai alapok biztos tudása nélkül nincs fotós. Nem művészeket neveltem, hanem a látásmódot, a képi világban történő gondolkodást igyekeztem megtanítani. Azt akartam elérni, hogy a tanítványaim – akik szerte a világban dolgoznak ma már – képesek legyenek fejben megtervezni a kompozíciót, lássák maguk előtt a kész képet, mielőtt egyetlenegyet kattintanának. Ha így tesznek, akkor alkalmazott fotósból idővel művészek lehetnek. És ma már büszkén mondom, hogy lettek is.

alkotok_2017_12_14_04

– Ön szerint az idő múlása megfigyelhető a képein? Nyolcvanon túl nyilván másmilyen a habitusa, mint huszonévesen. Nyugodtabb, megfontoltabb világot ábrázol?

– Lehet, hogy a testem öregszik, de a lelkem nem. Az évekkel nő a tapasztalatom, de belül ugyanolyan alkotó vagyok, mint évtizedekkel korábban. A lelkemet ma is képes felzaklatni egy-egy téma, és azt igyekszem a lehető legjobban képben is megjeleníteni. A tematika sem változott, az ugyanolyan változatos, mint korábban volt.

– Pályáján szinte minden évben új kiállítással jelentkezik. Már készül a 2018-as tárlatra?

– Természetesen, hiszen állandóan fotózom ma is. Fejben és a valóságban is készítem már az új kiállítás anyagát.


Hírek Közérdekű Magazinunkból , ,

Az Ön hozzászólása

Kötelező bejelentkezve adja meg véleményét.

Városközpont

Üdvözöljük a városközpontok honlapján. Célunk, hogy bárhová utazzon is az országban, minden nagyvárosban könnyedén eligazodjon a legjobb belvárosi üzletek választékából, értesüljön az akciókról, programokról, tudjon egy jó vendéglátó helyet választani.
Ha olyan üzletet talál amit érdemesnek lát megjelentetni választékunkban, ajánlja nekünk most.


Városközpont

"Városközpont: nem plaza, hanem a legnagyobb és legszebb bevásárlóközpont"

Béta

A béta felirat a városnév mellett azt jelenti, hogy az adott városközpont üzletállománya még feltöltés alatt áll, ezért hiányos, esetleg pontatlan információt is tartalmaz.

Debreceni Városközpont Magazin:

Tekintse meg a Városközpont magazin e-havi számát:

Magazin