Menü

 

Magyarország

Árpád tér

  • Arpad-ter-1
  • Arpad-ter-4
  • Arpad-ter-3
  • Arpad-ter-2

Az Árpád tér és a külvárosi „taksás telkek” utcái Egyetlen olyan, ma is létező tér van Debrecenben, amelyet mérnöki munkával még a 19. század elején alakítottak ki. A két­száz esztendős Árpád tér szabályos négyszögének története elválaszthatatlan a hajdani várost ölelő belső legelők benépesülésének történetétől. Az elsárgult levéltári iratok, rajzok, térképek segítségével mindössze két és fél évszázadnyit elég visszalépni a város évezredes történelmében, hogy egészen ismeretlen világ táruljon itt elénk. A mai Árpád tér területe akkoriban a védősáncon kívül, a Csapó utcai kaputól mintegy 100 méter távolságban egyike volt a város néptelen, lakatlan, mély fekvésű külsőségének. Élet a város körül a 18. században A huszadik századig alig 1 km sugarú körben is elférő Debrecen védőárkán és sáncán kívül csupán néhány állandóan lakott, rendezett telep működött, működhetett. Ilyen volt a déli oldalon a templomos református Ispotály és a Várad utcai kapunál a katolikus Ispotály. Csekély lakossal működött az 1760-as évtizedtől az állami sóhivatal a Szent Anna utcai kapun kívül, és szintén csupán a bérlő és családja lakott az országutak kezdetén működő csapszékekben. A sánc nyugati oldalán, a Miklós utcai kaputól a Hatvan utcai kapuig érő külső vásártér óriási területén szabályos utcarendben sorakoztak a fából és kőből (téglából) épült, nem egyszer emeletes árusító „sátrak”. A felületes szemlélő akár kisebb városnak is láthatta volna ezeket, pedig a korabeli szabályok szerint az országos vásárok hatalmas embertömege ezt is csak nappal látogathatta. A várost védő sáncárok külső oldalán a belső legelő (Bellegelő), a nép nyelvén a „júszíl” övében a bekerített szőlőskerteket és a hatalmas temetőket szintén csak a nappali munkavégzés idején látogatták. A kertek és temetők között szeszélyes vonalvezetéssel kerülgették a sarat vagy homokot a környék és a távolabbi vidékek felé a burkolatlan országutak. Csapó utca, mint városrész kapuja és kisajtója Debrecen hat városrészét (kerületét) a fő- vagy derékutca neve szerint azonosították. Közülük a „Csapó utca” már a 14. század óta ismert. A város védőárkán kiépített országúti kapuja Sámson felé nyílt, nagyjából a régi Csapó utca (ma Senyei Oláh I. utca) és az Eötvös utca találkozása táján. Innen nem volt messze a város­rész polgárainak szőlő- és gyümölcsöskertje, a dimbes-dombos Csapókert bejárata a mostani Mikes Kelemen utcánál. Kissé közelebb volt a dombra települt csapókerti református temető, amelyen ma az egyetem műszaki karának épületeit látjuk. A városkapu előtti, kissé mélyebb fekvésű pusztaságot, benne a mai Árpád teret utak szabdalták keresztül. A városrész másik (gyalogos) kijáróján a „Csapó uttzai kisajtón” – a mai Eötvös utca és a Nagysándor József utca találkozásánál – ivóvízért járt ki a lakosság az árokra épített hídon át a város legfinomabb vizét adó kutakhoz. (Innen van a Kút utca neve.) Taksás telkek a városárkon kívül A védőárok külső oldalán egészen a 18. század utolsó harmadáig nem álltak, állhattak házak. Ha valaki mégis összekapart itt egy-egy földbe mélyített viskót, hamarosan „elhányatta” azt a hatóság. A városvezetés egészen az 1780-as évekig viszonylag következetesen érvényt szerzett biztonsági szabályzatainak, amelyek a „kintlakást” mereven tiltották. Azonban a munkavégzési, letelepedési célból Debrecenbe érkezők a sáncon belül nem jutottak elegendő lakhatási lehetőséghez. A város hatalmas beltelkeinek tulajdonosai nem voltak érdekeltek ingatlanuk felosztásában, kiárusításában, de a magisztrátus sem vette szívesen a „jöttmentek” beáramlását. A hivatal erőfeszítése a rend helyreállítására és a betelepülni szándékozók igényei között fennálló feszültséget a Debrecenbe rendelt királyi biztos igyekezett oldani. A hoppon maradt betelepedők pártjára állva, hivatali erejét latba vetve elérte, hogy új lakónegyedeket hozzanak létre a külsőségeken. A magisztrátus – tudomásul véve a megváltoztathatatlant – úgy oldotta meg az „újosztások” kialakítását, hogy a mindig pénzszűkében lévő városkasszát is gyarapíthassa. A városárok külső oldalán (a nyugati külső vásártér, az északi Libakert, a délkeleti boldogfalvi rész és a Cegléd utcának a temetővel határos részei kivételével) szinte teljes körben új utcákat méretett ki az. A II. József-féle első katonai felmérés térképei szerint 1782–1785-re az új utcasorok ki is alakultak a külsőségen. A Péterfia kapuján túl létrejött a Kétmalom utca; a Hatvan utcai és Mester utcai kapuk közötti árok ívét követve a mai Csap utca, Vendég utca és a Pesti utca. A délnyugati félen a Miklós utcai kaputól kezdve megjelentek a mai Erzsébet utca vonalán a házak. A déli oldalon, a Várad utcai kaputól nyugati irányban két házsort látunk, amelyek később az Erzsébet és a Késes utcák tartozékai lesznek. A Csapó utcai kaputól délre a mai Csillag és Bercsényi utcák nagyjából fele hosszúsban szintén beépítettek, és házak állnak a mai Csonka és Fonatos utcán is. A térkép készítője felrajzolta a mai Kút és Nyíl utcáknak a Péterfia utcai ősi temetőig (a mai Bem József utcáig) tartó párhuzamos vonalait is. A „hóstát” vagy „taksás telkek”, illetve „újosztás” néven azonosított utcákban a lehető legkisebb (50-100 nöl = 180-360 m2) nagyságú telkeket alakítottak ki. Az alig 10 m szélességű hosszúkás házhelyeken többnyire a királyi kamara típusházai épültek. Az oldalhatáron elhelyezett épületekben a lakásegységek általában egy szabadkéményes pitvarból (konyhából) és az abból nyíló szobából álltak. Az ilyen lakrészekből egymás után általában több is létesült. A kialakult nagy laksűrűség napjainkban is érezhető helyzetet teremtett. (Elég csupán a Nyíl utca déli oldalának kisajátítási problémáira utalnunk.) A telkeken letelepedők nem nyerhettek városi polgárjogot, és a külvárosi telekért taksát fizettek, amelyet általában közösségi célú munkavégzéssel róttak le, egyebek között pl. a városháza építkezésénél. A rendelkezésre álló levéltári adatok szerint a beköltözők foglakozása meglehetősen vegyes volt. Letelepedtek itt egyebek között „piaci árusok, talyigások, napszámosok, céh nélküli háziipart űzők (fonogatók, kenyérsütők)”, de mesteremberek is családostól. Az Árpád tér kialakítása A 1812-ben elfogadott rendezési tervben a külvárosról rendelkező részek alapján újabb házhelyeket alakítottak ki. Kijelölték a mai Erzsébet és a vele párhuzamos Késes utca teljes házsorát, és a Mester utcánál a Kar és Hortobágy utca közötti telkeket. Évtizednyi idő múlva, 1821-ben a Péterfia utca vége (mai Bem tér) és a Csapó utcai kapu közötti külsőséget szabályozták újra. Ekkor mérték ki a Csapó utcai kapu előtt a mai Árpád teret. A „Csapó utsza” nevű városrész számára kialakított hatalmas, 170 x 170 méteres, négyzet alakú „Nagy Piatz” („Szarvas Piatz”) helyét úgy határozták meg, hogy az a Csapó utca meghosszabbított vonala és nyílegyenes Kút, Nyíl és Homok utcák találkozásában, utóbbiakra merőleges helyzetbe kerüljön. Miután a három utca túlsó végén az 1812-ben bezárt Péterfia utcai temetőt is beépítési területként vették számításba, így kialakult az említett utcáknak a Bem József utcától a Bem tér felé eső nyugati szakasza és a Gyöngyvirág utca. Itt, a Péterfia utca (városrész) számára a „Nagy Piatz” („Ferencz Piatz”) helyét jelölték ki a Bem tér és a Kórház utca között. Csapó útszai Nagy Piatz,Szarvas vagy Csicsogó csapszék A Csapó utcai „Nagy Piatz” kialakítását követően, már 1827-ben létezett egy városi tulajdonú és Csicsogónak nevezett csapszék, amelyet a haszonbérben működtettek. A sokszor Szarvas Piatz néven is emlegetett mai Árpád tér eredeti terepviszonyairól nem sokat tudunk. Némi eligazodást adhat az italmérés közkeletű neve és az a tény, hogy a tér város felőli szélén éppen mély fekvésük miatt nem sikerült kiosztani a házhelyeket 1826-ban. A következő évben kiadott jelentés szerint az újabb eljárás során átadott telkeket „sok kőlcséggel” fel kellett tölteni. Ezek után jogosan feltételezhető, hogy a dombosabb részekről lefutó csapadék miatt keletkező sáros terepre utalhat a hangutánzó „csicsogó” jelző. A névadás okait persze csak a tősgyökeres, ezen a tájon élők tudhatták pontosan. 1872–73-ban, amikor Debrecen kataszteri térképeihez mérési, rajzolási munkálatokat végeztek az ideérkező idegen szakemberek, csak a szokatlanságát vették észre a gyönyörű csengésű szónak. Az akkurátus térképész így a „Csicsogó” helyett a „Csacsogó” szót írta a térképre. Ez talán nem is lenne különösebben érdekes, ha amúgy nem lenne ismert a tér közepén működött csapszék híre, hírhedtsége. Tudvalevő: az idelátogató talyigások és cimboráik éppen nem csacsogó leánykák stílusában múlatták az időt az italmérésben. Az Árpád téri református templom elhelyezése A városrendezés már a 19. század végén nemesebb célra szánta az 1898-tól Árpád térnek elnevezett kocsmateret. A Kossuth utca mintájára, ahol a Méliusz téren a főutca tengelyében ekkor már második évtizede állt a Verestemplom, illetve az Attila téren épülő görög katolikus templomra tekintettel, ezt a teret is templom, a város ötödik református istenháza számára rendelték. Az új templomot az Árpád tér mértani közepébe illesztették a Nyíl utca tengelyére merőlegesen, főbejáratával a Csapó utca felé. A Csicsogót lebontották, és a templom körüli ovális tér kialakítása érdekében a villamosvasút vágányait eltolták az új falaktól a Nyíl utca irányába. A kopár teret teljes egészében fásították. Azonban az új templom mégsem kerülhetett olyan elegáns helyzetbe, mint a Verestemplom. Miután a Csapó utca nem egyenesen futott hajdani kapujához, így nem lehetett arról szó, hogy az impozáns új templom egyenesen „rálásson” városrésze főutcájára. Idősebb debreceniek még élénken emlékezhetnek arra a csikorgásra, amelyet a Ruzicska-féle kanyarban dülöngélő Csapó utcai villamos kerekei hallattak maguk alól. A fiatalabbaknak el kell mondani, hogy a Csapó utcai tízemeletes házak árnyékában megbúvó Senyei Oláh István utca azonos a hajdani Csapó utcával, és a villamos annak kanyarjait követve haladt az Árpád tér irányába. A Csapó-kanyart már a 19. század közepén is meg akarták szüntetni. Az elképzelést végül az 1897-ben felvázolt, és 1909-ben életbe léptetett Aczél Géza-féle szabályozási terv öntötte hivatalos formába. A megvalósítást a világháború megakadályozta, de a későbbi városrendezési tervek átvették az ötletet. A Csapó utcáig érő, pontosabban innen induló régi taksás utcák (Bercsényi, Csillag, Pacsirta) első házait lebontani rendelték, hogy helyükön egyenes vonalban csatlakozhasson az Árpád térbe a Csapó utca. Különböző okok miatt a megvalósulásra egészen az 1960–70-es évtizedek fordulójáig várni kellett. Az akkori óriási mértékű lakásépítések sorába illesztve a régi ötlet szerint bontották le a Csapó utca déli oldalán álló házakat a Berek utcától kezdve. A Pacsirta, Csillag, Bercsényi utcák elejéről szintén eltűntek az öreg, javarészt földszintes taksás házak. Helyükön jelenleg a Csapó utca forgalma zajlik. A soksávos új út két oldalára a Debrecenbe ekkor települt házgyár paneljeiből szerelt tízemeletes lakóházak épültek. Az átépítések és bontások miatt a pontosan négyzetes tér alakja viszonylag kevés torzítást szenvedett, de a huszadik század első felében parkosított, fásított Árpád tér mára egy óriási forgalmú közlekedési csomóponttá vált. Az áthaladó autók szinte súrolják az épület falát. Az idelátogató idegen, de még a debreceniek is bizonyára csodálkoznak, s talán nem is hiszik el: az Árpád téri református templom ma is az eredeti, közel kétszáz éves tér kellős közepén áll, és csupán a főbejáratával szemben felépített tízemeletes ház takarása és az egyre szaporodó forgalmi sávok miatt sodródott ki látszólag a tér közepéről.


Üzlet kategóriája: Nevezetességek.

Az Ön véleménye

Kötelező bejelentkezve adja meg véleményét.

Bejelenti?

Elküldöm a barátomnak

Captcha ellenőrzés
captcha image

Érdeklődés küldése

Captcha ellenőrzés
captcha image

Kérelmi lista

Az Ön üzlete?

Captcha ellenőrzés
captcha image

Városközpont

Üdvözöljük a városközpontok honlapján. Célunk, hogy bárhová utazzon is az országban, minden nagyvárosban könnyedén eligazodjon a legjobb belvárosi üzletek választékából, értesüljön az akciókról, programokról, tudjon egy jó vendéglátó helyet választani.
Ha olyan üzletet talál amit érdemesnek lát megjelentetni választékunkban, ajánlja nekünk most.


Városközpont

"Városközpont: nem plaza, hanem a legnagyobb és legszebb bevásárlóközpont"

Béta

A béta felirat a városnév mellett azt jelenti, hogy az adott városközpont üzletállománya még feltöltés alatt áll, ezért hiányos, esetleg pontatlan információt is tartalmaz.

Debreceni Városközpont Magazin:

Tekintse meg a Városközpont magazin e-havi számát:

Magazin